Belváros Önkormányzata újabb díjjal gazdagodott: Az Év Közösségi Tere különdíjjal. Elmondhatjuk, hogy az Önkormányzat évi kettő elismerése már átlagosnak számít.
Ebből az alkalomból Szentgyörgyvölgyi Péter polgármestert kérdeztük, aki nagyban felelős a díjesőért, ám nyilatkozataiban azokat mindig a belvárosiakra „fogja”. Miért van ez így, polgármester úr?
Egészen egyszerűen azért, mert ez az igazság. Ezek az elismerések tényleg közös sikerek, ami minden belvárosi érdeme. A Belvárosi Közösségi Tér létrehozása – szerénytelenség nélkül és saját szülői tapasztalatomból is mondhatom – országos szinten is egyedülálló, hiánypótló ötlet volt, ám talán még mi magunk is meglepődtünk a sikerén. Az, hogy ilyen jól működik a gyakorlatban, a belvárosi lakók lelkesedése, aktív részvétele, szeretete miatt van. A tér önmagában kevés, kell hozzá közösség is!
Egy kicsit bővebben is kifejtené? Mit láthatunk, ha mi is felvennénk a polgármester szemüvegét?
Szerintem ugyanazt. Megfelelő tartalomhoz a megfelelő forma. Itt most minden összejött, és ezt mások is így látják. Például azok is, akik díjakat osztanak.:)
Sokszor gondolkodtunk azon, hogy mit szeretnénk kihozni Belvárosból, hogyan kellene Budapest központjának kinéznie 10, vagy akár 20 év múlva. Persze nemcsak az épületekre gondolok, hanem a belvárosiakra, az itt élőkre, akiknek otthonuk a kerület és akik miatt elengedhetetlennek tartom, hogy az idelátogatók is meglássák és megbecsüljék ezt az egyedülálló lakóközösséget, hiszen ez a kölcsönös tisztelet a harmonikus együttélés alapja.
Mindig olyan lehetőségeket keresünk, amelyek a gyakorlati hasznosságukon túlmutatva meg tudnak fogni minket, belvárosiakat, komoly érzéseket, élményeket nyújtanak.
Az egyik ilyen elképzelésből született a Belvárosi Közösségi Tér. Jól sikerült az épület, remek szakemberek dolgoznak itt együtt, ami messziről látszik például a programkínálaton is.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy megálltunk, hátradőltünk, mert minden a legnagyobb rendben van. Túl a napi üzemeltetésen, folyamatosan azon gondolkodunk, dolgozunk, hogy tovább fejlesszük az eddig elért eredményeinket, mert még többet akarunk kihozni a lehetőségeinkből.
Bár azért egy pillanatra megállunk, örülünk, mert a sikert méltó módon meg kell ünnepelni.
Mire a legbüszkébb a díj kapcsán?
Azt hiszem kénytelen vagyok megint az itt lakókra hivatkozni (nevet). Hadd idézzek egy beszélgetést, mely a Belvárosi Közösségi Tér egyik gyerekfoglalkozása végén hangzott el nemrégen.
„Fiatal Anyuka: Kislányom, kezdj el készülődni, mennünk kell haza.
Kislány: De Anya, még csak most jöttünk, még nem is játszottam Hannával!
Anyuka: Holnap újra jövünk, köszönj el tőle szépen!
Kislány kétségbeesetten: Akkor ma már nem is jövünk vissza? De miért kell hazamenni? Itt sokkal jobb játszani, mint otthon egyedül!”
Számomra ebben az elkapott beszélgetésben minden benne van, amitől a Közösségi Tér egyedülálló és amiért minden belvárosi polgár büszke lehet rá. Ide tényleg szeretnek járni a gyerekek, fiatalok, családok, idősek egyaránt. Sokan tényleg második otthonukként, baráti társaságként tekintenek erre az élettére. Külön kiemelném, hogy a mai világban működik egy olyan, minden korosztályt összehozó tér, mely nem online. Az ide látogatók nem egy Facebook csoportban, vagy internetes fórumon keresik a hasonló helyzetűeket, vagy választ a kérdéseikre, hanem igazi, személyes kapcsolatokat építenek. Ez talán példaként szolgálhat más kerületek, városok számára is.
Így legyen! Köszönöm a beszélgetést.